Én kérdezlek: Mit gondolsz te? Nem vetted észre, hogy olyan bárányok vannak a gyülekezetben, akiket az Úr bízott rád?

Tudod, hogy halálra rémült bárányok vannak a gyülekezetedben. Pánikban. Ezt érte el a világ náluk.

A pánikba esett emberek elhiszik a hazugságokat. Mindenre képesek.

Értem én ezt.

De mi van azokkal a bárányokkal, akiknek meggyőződéseik vannak? Akik tudják, hogy találkozniuk kell és imádniuk Istent?

Tanítva kell legyenek az Igéből és közösségre van szükségük. Zsoltárok, himnuszok, szellemi énekek, Szentírás kell nekik! Úrvacsora és látni a bemerítéseket!

Velük mi legyen? Kikhez kell elkötelezettnek lennünk?

Jaj, ez veszélyes lehet és bevádolnak minket ezért! Mi van, ha Krisztus Jézus vádol, mert a bárányait kint hagytad az esőben?

Pásztori gondolatok a gyülekezeteknek a pandémiára adott válaszáról

Melyik a fontosabb??? Komolyan, azt sem tudom, mit mondhatnék.

Olyanokkal beszélek, akiket otthagytak, csak magukra hagyták őket.

Mert a kormány azt mondta. A világon mindenfele rengeteg helyi gyülekezet elpusztult. A kormányzati intézkedések miatt.

Beleavatkoztak az istentiszteletekbe. Elpusztultak. Mert jött a nyomás, ami megmutatta és felfedte a repedéseket és hasadásokat.

...Csak szólok: Krisztus követése mindig veszélyes. Nem biztonságos. És az, hogy a nyugaton biztonságossá vált, ez a problémánk. Nagyon sok gyülekezet volt olyan országokban, ahol nagy szabadságunk volt. És emiatt azt a következtetést vontuk le, hogy a biztonság a legfontosabb dolog.”