Mindenki hisz ebben.
Ha keresztényként odaszántan tanulmányozzuk a Bibliánkat, előbb-utóbb szembe találkozunk a predesztináció, az eleve elrendelés kérdésével. Ebben a 30 percben R.C. Sproul nagyon érthetően, egyszerű szavakkal felvázolja a tan két irányzatát, rövid történelmi áttekintést adva arról, miben gyöketrezik a két nézőpont közti eltérés.
Isten szuverén
A keresztény gondolkodásnak az az egyik legnagyobb kelepcéje, amikor azt gondoljuk, hogy Istennek irgalmasnak, vagy kedvesnek kell lennie. Amikor azt hiszed, hogy Isten irgalommal tartozik nekünk, akkor már nem az irgalomról gondolkodsz. Az igazságosság, az olyasmi, amivel lehet tartozni, az irgalom viszont sosem kötelező.
A szabad akaratról mind a világban, mind a vallásokban különböző elképzelések vannak. A mai korban az uralkodó vélemény egyházi és világi körökben is az úgynevezett humanista megközelítés. Eszerint a szabad akarat azt jelenti, hogy képesek vagyunk magunktól döntéseket hozni. Hát nézzünk meg, vajon tényleg így van-e ez?
Hogyan tér meg az ember? Ebben a 30 percben Sproul arról beszél, hogy mi az a szükséges feltétel, aminek be kell következnie ahhoz, hogy hitre jussunk, és vajon az embereknek eredendően megvan-e a képessége arra, hogy Jézushoz menjenek, Őt válasszák, vagy Istennek kell tennie ennek érdekében valamit? És ha igen, mit tesz ezért Isten? János 6.44., Jakab 2.6., Apcsel 16.19. ugyanazt a szót használja, amit Isten annak érdekében cselekszik, hogy az emberek Krisztushoz mehessenek. Ez a szó Euripidész egyik drámájában is megjelenik. Hogy mi ez a szó, az a videóból kiderül.
„Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” „Isten megkeményítette Fáraó szívét.” Ez két olyan mondat a Bibliában, amelyet majd minden hívő igyekszik átugrani, és nehezen tud megmagyarázni. Ebben a tanításban Sproul Isten szuverenitásával és a választásával összefüggésben értelmezi ezeket a kijelentéseket. Tanít arról is, vajon Isten a szerzője-e a hitetlenségnek. Hallhatunk arról is, milyen veszélyeket hordoz az, ha a bukott ember magára van hagyva, különösen, ha kontroll nélküli hatalmat kap.
Vajon van-e az emberben a jóságnak egy picinyke szigete, vagy teljesen romlott? Mit jelent Isten kezdeményezése? Ha Isten kezdeményez, ha Ő a Megmentőnk, ha mindent Ő csinál, akkor mi az oka annak, hogy evangelizálunk? Nem ez az, amin mindannyian gondolkozunk? Ha Isten a szuverenitása és a predesztináció fényében már az örökkévalóságban eldöntötte, ők megtérnek, amazok is megmenekülnek, kegyelemből, Isten kezdeményezésére, akkor minek kéne foglalkoznunk az evangélium hirdetésével?